Egy síbaleset története

„Ha lett volna adóvevőnk, akkor viszont előbb tudtunk volna mentőt hívni, és én sem
idegeskedtem volna lenn vagy 45 percet úgy, hogy azt sem tudtam mekkora a baj, és mi
történt a hegyen.
-Dean-”
Ezt a rövid történetet egy rádióvásárlás előtt álló kedves vevő mesélte el.
Mivel szeretek hosszabban elbeszélgetni a felhasználókkal, így alaposan átbeszéltük,
milyen terepre és körülmények közé lenne szükség az adóvevőre.
Szóba került az előző évben történt baleset, aminél nagy segítség lett volna a pihenőhely
és a síelők közti gyors kommunikáció.
Kaptam egy videót is az esetről, mivel fejkamerával rögzítették a síelést, így a balesetet is.
Nézzük meg a videót.

A videó történetének összefoglalója Dean-től:
(Ő rögzítette a felvételt és ment segítségért.)
A videón balesetet szenvedők mindketten nagyon kezdők voltak és nem akartak tanulni. A
piros nadrágos sehogyan sem akart gyakorolni, mert szerinte ez egy nagyon könnyen
elsajátítható sport. A zöld nadrágos próbált tanulni, de türelmetlen volt, és inkább síelt,
mint a többi. A hó nagyon fagyott volt, és nagyon sokszor külön is mentünk, és semmilyen
kommunikációs eszközünk nem volt, mivel ilyen magasban nem tudtuk használni a
mobiltelefonokat sem. A videón a piros nadrágost egy síelő ember megzavarta, és
elvesztette az egyensúlyt, majd egy nagyot,esett (az esés, egy dombról egy gödörbe
történt, ami a videón nem nagyon látszik).
Próbáltam tisztázni, hogy mi történt – már a telefonom is a kezemben volt, de láttam, hogy
nincs térerő itt sem. Közben a zöld nadrágos is elesett a hátunk mögött, de nagyon kicsi
esésnek tűnt, így először nem is foglalkoztam vele, mert ez előfordul egy síelésnél. Majd
jött a hang, hogy mentőt kell hívni, amire mindenki nagyon megijedt! Ott állsz egy idegen
országban; nincs térerő; nem tudsz kinek szólni, és azt sem tudod, mekkora a baj.
Gyorsan lesíeltem, ami elég hosszú siklás volt, mert ez a két baleset a csúcs közelében
történt. Mikor leértem, a jegypulthoz küldtek, majd odajött hozzám egy mentős, akinek a
térképen megmutattam, hogy hova kell menni. A mentősök gyorsan felmentek egy
hójáróval; én pedig lenn maradtam. Úgy 15-20 perc idegtépő várakozás után jött a mentő,
hogy helikoptert hívtak (fél füllel hallottam mikor egyik mondta a másiknak) – én
kérdeztem, hogy mi történt, de senki sem mondott semmit. Közben vagy hússzor hívtam a
többieket, akik fent maradtak, de senki sem volt elérhető telefonon.
A zöld nadrágos (Edvin) esete: Itt az esés a síléc éles felére történt, ami belevágott
mélyen a síelő combjába. Először ezt ő sem vette észre, csak amikor átfordult, és

meglátta, hogy milyen mély a seb. Miután bevarrták a sebet, még három napig volt
kórházban.
A piros nadrágos (Filip) esete: Neki a térdéből egy kis porc becsúszott a két csont közé,
így elég sokáig mankózott és lábadozott.
Szerencsére mind a ketten jól vannak, és rájöttek, hogy nagyon fontos tanulni és
gyakorolni, mielőtt egy ilyen hegyre felmennek. Ha lett volna adóvevőnk, akkor viszont
előbb tudtunk volna mentőt hívni, és én sem idegeskedtem volna lenn vagy 45 percet úgy,
hogy azt sem tudtam, mekkora a baj, és mi történik a hegyen.
A videó:

Klonklúzió
Tanulságos történet mind a sport mind rádiókommunikáció szempontjából.
Dean a jövőben már nyugodtabban fog tudni síelni, mivel a beszélgetésünk végén egy
Motorola T92 H2O csomagot ajánlottam neki, és ezt már meg is kapta.
A következő síszezonban a rádiók segítségével akkor is fognak tudni kommunikálni
egymással, ha halló távolságon kívül kerülnek egymástól. Nem kell térerőt vadászni,
ráadásul egy síkesztyűben az adóvevőket jóval könnyebb kezelni, mint a telefon kijelzőjét
nyomkodni.

Fontos viszont megjegyezni, hogy PMR446-os rádióval csak úgy tudunk segítséget kérni,

ha többen használjuk egy csapatban és a társunkat hívjuk! Életmentésre, kimondottan
mentő hívására nem alkalmas!

Köszönet Deannek és a többieknek, hogy megosztották velem a történetet és a videót.

Hasznos cikkek:
– Segítségkérés PMR446-on
– Hatótáv